|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBoldog halálnapot!Rusznyák Csaba
Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc. A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral
szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a
sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira,
hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a
suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre
szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva
eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog
halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá,
méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi
hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút
meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a
nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns
mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De
aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra
mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne
tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól
szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése
mögött meghúzódó okokat.
A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében
a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a
kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a
személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon
előtt maradni. A Boldog halálnapot!
így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen
keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és
feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|