KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Közöttünk az űr

Pápai Zsolt

The Space Between Us – amerikai, 2017. Rendezte: Peter Chelsom. Szereplők: Gary Oldman, Asa Butterfield, Carla Gugino. Forgalmazó: ADS Service. 121 perc.

Az ötlet nem rossz: újragondolni a Mars-expedíciókat tárgyaló filmeket, és arról mesélni, hogy mi történik, ha egy ember onnan jön ide felfedezőútra, nem pedig fordítva. A Közöttünk az űr hőse a tizenhat éves Gardner Elliot (Asa Butterfield – ő volt a leleményes Hugo Scorsesenél), aki még a Földön fogant, de asztronauta édesanyja a vörös bolygón szülte meg őt. A születése egyúttal az édesanyja halálát jelentette, ezért a Mars-misszió tagjai nevelik fel, a kamaszfiú azonban unja magát a mesterséges térben, ezért a Földre szökik, hogy ott a még a Marson csetelve megismert barátnőjével ámokfusson, és megpróbálja felkutatni soha nem látott apját.

Az alapötlet nem csak azért remek, mert új látásmódot ígér, hanem azért is, mert sok irányba nyitható és számos műfaj felé elkormányozható. A Mentőakció inspirációját mutató sci-fiből könnyen tinithrillerré, abból pedig road movie-vá alakítható, miközben persze a Spielberg-féle A.I. nyomvonalán haladó coming-of-age-meseként is megállja a helyét. Ráadásául a rákos fiatalokat bemutató filmek (Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni, Fifti-fifti) vonulatát felidézve melodrámai ízek is hozzákeverhetők a sztorihoz, hiszen Gardner halálra van ítélve a Földön, a teste ugyanis nem bírja a helyi viszonyokat. Elvben tehát nagyon sok regiszteren szólalhatna meg a mozi, izgalmas hangulat- és műfajkavalkád is lehetne akár, azonban nem váltja be a reményeket. Ugyan nincs híján némi bájnak, de a fordulatai bicebócák, a dialógusai túlírtak, a tempója rossz, továbbá Peter Chelsom rendező (Az óriás, Szerelem a végzeten, Hector a boldogság nyomában) a műfaji lehetőségekkel sem tud élni, tétován bukdácsol a klisék között. Az igazat megvallva még akkor jobb a film, amikor közhelyes, amikor viszont eredetieskedőbb (mint például a hősünk és szerelme légi kalandját elmesélő jelenetben), akkor már-már kínos és ostobácska.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13466