|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziVolt egyszer egy SzíriaBarkóczi Janka
Insyriated – belga-libanoni, 2017. Rendezte és írta: Philippe Van Leeuw. Kép: Virginie Surdej. Zene: Jean-Luc Fafchamps. Szereplők: Hiam Abbass (Oum Yazan), Diamand Bou Abboud (Halima), Juliette Navis (Delhani). Gyártó: Altitude 100 / Films Boutique / BE TV. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 85 perc. Az örökkévalóságba nyúló szíriai polgárháború
minden fájdalma és monotóniája egyetlen lakásba sűrűsödik. A szebb napokat
látott damaszkuszi otthon terei és tárgyai szinte ontják magukból a
kilátástalanságot és a szorongást. A kamera riadtan szalad szobáról szobára, és
mindenhol egykor harmóniában élő családtagokba és átmenetileg ide menekült
idegenekbe botlik, akik kényszerű egymásra utaltságban próbálják túlélni a
környéken zajló súlyos harcok átvonulását.
Philippe Van Leeuw, aki
operatőrből lett rendező, mesterien megalkotott, hosszú felvételekre komponálja
meg a kamarajáték jeleneteit, melyekből egyszerre árad a rendkívüliség és a
banalitás. A képfolyam a lakásban szinte teljesen magukra maradt nők körül
kering, akiket a régió ragyogó tehetségei formálnak meg. A tér és a történet
középpontjában a nálunk leginkább talán a Citromfából
ismert sztár, a ház kemény úrnőjét alakító izraeli arab Hiam Abbass áll, aki az
utolsó pillanatig ragaszkodik ahhoz, amit egy élet kemény munkájával
megteremtett. A szikár vonású Abbass minden rezdülése végsőkre elszánt és
hiteles, benne egy érett, nagy színésznőt látunk a karrierje csúcsán. A pályája
elején álló fiatal libanoni díva, Diamand Bou
Abboud szintén a szemünk előtt, megrázó módon válik egyik pillanatról a másikra
törékeny kamaszlányból traumatizált asszonnyá.
A konyha, nappali és hálószoba falai közé szűkült
világba kintről csak az átrepülő helikopterek, robbanások és gépfegyverek zaja
szűrődik be, mégis minden pillanatban érezzük a veszély valóságát. Bár a Volt egyszer egy Szíria távolról sem
tökéletes film, a zenehasználat például olykor tolakodó és keresett, mégis
jeges kíméletlenséggel villant fel valamit abból a borzalomból, mely a lakásban
és a lakáson kívül élőket egyszerre nyomasztja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|