|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHoldfény a csatorna felettHarmat György
„Mire megvirrad”, eljő a kocsmába a lány, a gazdag Loretta. A hajnali pillanat a legalkalmasabb: meglátnia és megszeretnie a súlyos titkot hordozó, szegény dokkmunkást, Gérard-t, akitől egy világ (és a forgatókönyv) választja el. Később – a „ködös utakon” autózva – Gérard megkérdi: „Mit lát? A kikötő mocskát? Ezt a szennyi? „Hol itt a szenny?” – kérdez vissza Loretta. Valóban. Hol itt a szenny? A koszlottság festői. Ünnepélyes kameramozgások biztosítják a szállongó szemét felemelkedését az esztétikumba. Párás fényképezés és szívszaggató melódiák.
Beineix a pályakezdő Díva (1980) és a zajos sikerű Betty Blue (1986) közt félúton úgy vélte, a pompás formaérzék, a giccs stílussá fokozása elég a Nagy Művészethez. Hát ahhoz ugyan nem, de egy élvezhető mozidarabhoz igen. Annak, aki mosolyogva elfogadja, hogy itt minden moziból van és semmi nem életből. Meglepődünk, mikor meglátunk egy hordozható sztereórádiót: a 30-as években hittük magunkat. A költői realizmus eltúlzott külsőségei, a ponyvaregények fordulatai is ezt sugallták. Legfeljebb a szexualitás, az erőszak és némely filmeszköz nyolcvanas évekbeli. Beineix „csatornájában” megterem a kivételes képi bravúr (a kézfejet átfutó sugár vízszintesbe fordul, és ajtó alatti fénycsíkká alakul), sőt egy-egy pillanatra még a poézis is (vérpiros tócsa az utcakövön).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1432 átlag: 5.48 |
|
|
|
|