KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Egy szerelem gasztronómiája

Manna Mia

Kovács Gellért

Zenés-főzős-csókolózós gasztromusical.

 

Ahogy Madarász Isti korábbi rendezéseiről, úgy legutóbbi játékfilmjéről is megállapítható, hogy lelkesen igyekszik megfelelni választott műfajának. Azonban ennél többet aligha találunk benne. Bár az is igaz, hogy a zsáner mesterséges meghatározása is mintha előre menekülne. A szlogen szerint ez amolyan „film”, aztán azt is olvasni róla, hogy műfaji meghatározása „gasztromusical”. Utóbbival a legnehezebb bármit is kezdeni, hisz ugyan ötletekben nincs hiány (azok megvalósításával már sokkal több gond akad), a klisékből összerakott forgatókönyv azért odáig nem megy el, hogy megénekeltesse a zöldségeket, s a nyers húsok se mutatnak be semmilyen koreográfiát. Igaz, a sült nyúl illata az állatot megformázó illatfelhőben fordul be a konyhából az étkező vendégek felé, ám az önelégült szakács és az alapanyagok közti intim viszonyról inkább csak dalban mesél a férfi főszerepet megformáló Bereczki Zoltán. És amikor ezt teszi, a séfbe egyre szerelmesebb banki alkalmazott (Balla Eszter) mellett természetesen az egész piac is táncra perdül.

Bájos bohóságnak kéne ennek lennie, mégis zavarba ejtő, ahogy inkább viselkedik egy képzelt trendi étterem mesterkélt infantilizmust árasztó reklámfilmjeként. Ami a musical-részeket illeti, a résztevők vitathatatlan, alázatos profizmusa nem elegendő ahhoz, hogy a néző is igazán jókedvre derüljön, s kicsit kevesebbet is kapunk ezekből, mint amit elvárhatnánk. Ahogy a rossz emlékű Pappa Piában, úgy itt se kerülnek igazán a helyükre azok a számok, amelyeket a magyar slágertörténelemből válogattak be az alkotók (az igencsak logikusan beválogatott Bergendy-dal, a „Hadd főzzek ma magamnak!” kivételével). A „Nem leszek a játékszered” persze szinte mindegyik szakítós szituációban megállja a helyét, de inkább kényelmes, mint szellemes választás – a párhuzamos montázsban megoldott, itt hármas felállásban elénekelt R-GO klasszikus, a „Szeretlek is + nem is” viszont ebben a formában totális tévedés. A jukebox musicalek alapkövetelménye így sajnos itt sem igazán teljesül. A feldolgozott daloknak nem sok közük van a cselekményhez, erőltetettek, kilógnak. Az eredeti számok legalább arról szólnak, amiről a jelenet.

Bereczki színészként most sem hiteles, de nem miatta lesz alig élvezhető blődli a filmből, hisz a többiek szinte egytől-egyig a legjobb budapesti színházakból álltak bele a romantikusan-vígjátékosan grimaszolós tingli-tangliba. De hiába szerepel Takács Nóra Diána, Mészáros Béla, Molnár Gusztáv, Borbiczki Ferenc, Csomós Mari, Gazsó György és Benedek Miklós, karaktereikkel ezzel az ehetetlenül puhára főzött fogással nem tudnak mit kezdeni, s erről ők tehetnek a legkevésbé. Az unottság be sem tehette a lábát a Zsötömének elnevezett étterembe: ha le kellett menni vigyorgósba, hát a színészek lementek oda, s érezhetően vállalták is a felelősséget a hakniért. Volt miért: bár a külcsínnel nincs komoly probléma, valamint a táncjelenetek is korrektebbek, legalábbis elszántabbak, mint amiket a Pappa Piában láthattunk, az összhatás még így is kudarcos. Történet nincs, csak egy vázlatosnak is alig nevezhető alapkonfliktus, amelyből hőseink pont úgy jönnek majd ki, ahogy belekerültek: énekelve és boldogan. Az Egy szerelem gasztronómiája nagyon színes, nagyon vidám, ám néhány aranyosabb geget leszámítva aggasztóan megúszós. Akik szeretik a musicaleket, azokból komoly kompromisszumok árán tán előhívhat néhány megengedő mosolyt, elvégre Madarász Isti érezhetően nagy szeretettel fordult a műfaj felé, de a lelkesedés, mint általában, most is kevésnek bizonyult.

 

Egy szerelem gasztronómiája – magyar, 2017. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Hegedűs Bálint. Kép: Reich Dániel. Producer: Hidasi Dalma. Szereplők: Bereczki Zoltán (Lőrinc), Balla Eszter (Vanda), Csomós Mari (Klári néni), Gazsó György (Kovács úr), Mészáros Béla (Gerzson). Gyártó: Extreme Film. A Duna Televízió bemutatója. 88 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13535