|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziDoktor KnockKovács Kata
Knock
– francia, 2017. Rendezte: Lorraine Lévy. Írta: Jules Romains darabjából
Lorraine Lévy. Kép: Emmanuel Soyer. Zene: Cyrille Aufort. Szereplők: Omar Sy
(Knock), Ana Girardot (Adèle), Pascal Elbé (Lansky), Audrey Dana (Mousquet-né),
Andrea Ferreol (Rémy-né). Gyártó: Curiosa Films / Moana Films / Mars Films.
Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált.
113 perc.
Jules
Romains 1923-as szatírája immár negyedik mozgóképes adaptációját éri meg a
20-as évek óta (köztük két Louis Jouvet-verzióval), és a felvetett örökzöld
témák alapján ez érthető is – ugyanakkor az idei filmben olyan kevés a kurázsi,
hogy szinte érthetetlen, mi vette rá az alkotókat a feldolgozásra. Doktor Knock
egyfajta fordított Doktor House, egy alapvetően jó szándéktól vezérelt, de
felettébb pénzéhes szélhámos orvos, aki sikeres első akcióján felbuzdulva pár
év elteltével egy francia kisváros háziorvosa lesz, és néhány eszes
marketing-praktikával hamar meggyőzi a jóhiszemű lakókat, hogy mindegyikükön
akad némi gyógyítani való. A mellékszereplők tablója bőven prezentálja a
kapcsolódó toposzokat, a hipochondriától kezdve az orvoslás áruba
bocsáthatóságán keresztül a doktori pályához kapcsolódó dilemmákig, úgy mint a
tudományosság és az emberi törődés helyes aránya.
Az
ötvenes évek vintage-romantikáján és egy kiváló címszereplőn túl sajnálatos
módon Lorraine Lévy író-rendező (Barátaim,
szerelmeim) filmje szinte semmit nem mutat fel, amitől élvezhető lenne,
elsősorban épp a kifejezetten lapos vígjátéki elemek miatt fullad unalomba. A
kiváló társadalmi szatíra-alapanyagból Lévy egyszerű helyzeteken és nem túl
furfangosan ábrázolt karaktereken alapuló mainstream vígjátékot készít,
könnyfacsaró befejezéssel és pofonegyszerű tanulsággal. A franciák mostani
szupersztárja, egyedül Omar Sy remekel Knock szerepében, folytatva a pályáján
sikert hozó, hányatott sorsú, ám magát minden helyzetből ügyesen kiverekedő,
eszes és érzelmes figurák megformálását.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|