|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziThelmaRoboz Gábor
Thelma – norvég, 2017. Rendezte: Joachim Trier. Írta:
Joachim Trier és Eskil Vogt. Kép: Jakob Ihre. Zene: Ola Flottum. Szereplők:
Eili Harboe (Thelma), Kaya Wilkins (Anja), Henrik Rafelsen (Trond), Ellen
Dorrit Petersen (Unni). Gyártó: Memento Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 116 perc.
Napjaink külföldön is jegyzett norvég rendezői közül
eddig igazán csak Bent Hamernek sikerült karakteres szerzői életművet
felépítenie, és bár Joachim Trier került hozzá a legközelebb, a Szerzőkkel
befutott alkotó eddigi munkásságából egyelőre hiányzik a vezérfonal. A
helyzeten friss filmje sem változtat, sőt: az angol nyelven forgatott Hétköznapi
titkaink után újra hazai pályán készített munkájával jócskán meglepi
azokat, akik már elkönyvelték a kétezres évek dán drámaiparosai rokonának.
Trier első női főhőse egy vidéki családból származó
lány, aki egyetemi tanulmányai megkezdéséhez felköltözik a fővárosba, egyúttal
kicsusszan keresztény szülei szorításából. A gátlásos Thelma lassan elkezd felzárkózni
a kortársaihoz, néha azonban epilepszia-szerű rohamok törnek rá, és ismét
igénybe veszi különleges képességét, amivel már gyerekkorában is tragédiát
okozott. A rendező idei filmjében nem pusztán megválik a korábban olyan finoman
használt formai eszközöktől (mint a „mi lett volna, ha” képsorok és az irodalmi
igényű narráció), de nagy lépést tesz a fantasztikum irányába, mintha csak most
akarna szélesebb közönség felé nyitni. Azonban az állandó alkotótárs Eskil
Vogttal írt coming-of-age sztoriból rövid
időn belül kiderül, hogy nem éppen a feszes cselekménybonyolítás érdekli őket,
és a központi zsánerelemnek is inkább csak metaforikus funkciót szánnak.
Művészfilmes érzékenységük pedig nem hat megtermékenyítően: a Thelma a
két szék között a pad alá esés iskolapéldája, ráadásul nem egyszerűen
frusztráló élmény – a Carrie felől nézve még kínos is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|