|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziŐsemberBaski Sándor
Early
Man – brit, 2018. Rendezte: Nick Park. Írta: Mark Burton és James Higginson.
Kép: Dave Alex Riddett. Zene: Tom Howe és Harry Gregson-Williams. Gyártó:
Aardman Animations. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált.
89 perc.
Miután
a stoptrükkös gyurmaanimációra felesküdött brit Aardman stúdió és a Dreamworks
útjai 2006-ban elváltak, az amerikaiak magukkal vitték a közösen fejlesztett
ősemberes filmtervet, és meg is valósították (Croodék, 2013). Az ötletet Nick Parkék sem tudták elengedni, és
elkészítették saját verziójukat, amelyet nehéz nem egyfajta szakmai
manifesztumként értelmezni. Az Ősember
egy elszigetelten élő, kicsi, de
összetartó törzs története, akik a bronzkor hajnalán is még kőkorszaki
eszközökkel próbálnak boldogulni. Életterüket, az erdőt az új rend bronzbányász
gépei foglalják el, és csak akkor van esélyük a túlélésre, ha elsajátítják a
hódítók kedvenc játékát (a futballt), és a saját pályájukon verik meg őket. A
szabályokat még csak most tanulják, de erőt merítenek abból a tényből, hogy a
játék ősi verzióját, amit az új civilizáció képviselői továbbfejlesztettek,
annak idején az ő törzsük találta ki. Győzelemre ezzel együtt is csak annyira
esélyük van, mint egy bristoli stop-motion stúdiónak a CGI-animáció hollywoodi
monstrumaival szemben.
A gyurmafigurák
elnagyoltsága a Csibefutamban vagy a Wallace & Gromit-történetekben sem
csorbította a filmek élvezeti értékét, sőt csak fokozta azt, ezúttal pedig még
a témához és a megidézett történelmi periódushoz is passzol a darabos stílus. A
sztori ugyanakkor már kevésbé szellemes – hiába lehet akár még egy
Brexit-allegóriát is belelátni –, a forgatókönyv a sorsdöntő meccsre
kihegyezett sportfilmek rég elkoptatott dramaturgiáját követi, a többnyire
szóviccekre támaszkodó verbális humor színvonala pedig elmarad a képi
gegekétől. Az Ősember emiatt jobban
hasonlít a konkurens Dreamworks vagy Pixar produkcióira, mint bármelyik korábbi
Aardman-film, de azért még így is maradt benne bőven a kézműves stop-motion
sajátos bájából.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
