|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDLEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimiKránicz Bence
LEGO DC Super Hero
Girls: Super Villain High – amerikai, 2018. Rendezte: Elsa Garagarza.
Forgalmazó: WHV. 74 perc
A szuperhősképregényekkel
szemben leggyakrabban hangoztatott vád szerint a műfaj diszkriminálja a női
olvasókat, akik jobb híján a férfi muszklimikulásokkal kénytelenek azonosulni,
ha egyáltalán próbát tesznek a kalandjaikkal. Való igaz, hogy a női szuperhősök
általában a híresebb eredetiből származtatott, csekély invencióval kitalált
figurák, és őket is csak a zsáner hullámvölgyének éveiben állították
csatasorba: Supergirl 1959-ben, Batgirl 1961-ben debütált. A legfontosabb
ellenpélda az ugyancsak a DC kiadóhoz tartozó Wonder Woman, akinek a róla szóló
film pénzügyi sikere miatt a kortárs hollywoodi képregény-adaptációk trendjében
is úttörő szerep jutott, feledtetve a Macskanő és Elektra korábban készült, de
annál nagyobbat bukott önálló mozifilmjeinek emlékét.
Wonder Woman vezeti a
DC-szuperhősnők élcsapatát is, amely tavaly óta dvd-re és videómegosztókra
szánt animációs filmekben küzd a Lex Luthorral ellentmondásos rokoni
kapcsolatban álló – egyszer a húgaként, máskor a lányaként ábrázolt – Lena
Luthorral. A szórakoztatóipar ördögi hatékonyságát és debilitását egyszerre
tükrözi, hogy ezekben az olcsó gyerekfilmekben a hősködő kamaszlányok
LEGO-figurák formájában tűnnek fel: így a gyártók egyrészt indokolhatják az
igénytelen animációs kivitelezést, másrészt egyenesen a játékboltba terelhetik
a filmes hőspanteonra kíváncsi kiskorú nézőket. A jövedelmező LEGO-filmek
igencsak megszaporodtak a Bionicle termékcsalád 2003-as, ciklusindító
adaptációja óta, a kreatív történetmesélés viszont azóta sem tartozik erényeik
közé. A Gonosz gimi az iskolai
tinifilmek elnyűtt sablonjait dobálja egymásra meglehetősen asszociatív logika
szerint, és bár a kamasz-szupergonoszok emancipációját ígérő sztori
szolgálhatna néhány megfontolandó tanulsággal az önálló egyéniség felvállalásáról,
a készítőket inkább megijeszti a lehetőség, hogy némi értelmet csepegtessenek
vattacukorszínű meséjükbe.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 1 |
|
|
|
|