|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDBérgyilkos MaryPápai Zsolt
Proud Mary – amerikai,
2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny
Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.
Voltaképp nem is olyan
rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi
kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával,
bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos
Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha
csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő
megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor
középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér
Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai
finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a
filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja
pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő
megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán,
regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a
nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és
vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William
A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos
Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi
gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az
Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény
fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az
intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt
viszont nem érdemes megnézni a filmet.
Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|