|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMilliárdos fiúk klubjaJankovics Márton
Billionaires
Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép:
James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin
Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine
(Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.
Egy
film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául
esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt,
marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt
hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el
méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen
feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal
többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.
James
Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl,
aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai
fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a
fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall
Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és
unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy
pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors
felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően
bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával
mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a
cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin
figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása
miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik
egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem
tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik –
egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|