|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPizzarománcTüske Zsuzsanna
Little
Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay
Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki),
Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa
Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó:
Freeman Films. Szinkronizált. 102
perc.
A
mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező,
Donald Petrie (A szomszéd nője mindig
zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb
gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei
télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál
és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A
rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló
nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb
Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.
A
Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és
éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és
Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány
pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy
egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt
szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri
pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc
harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség
hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt,
hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal,
ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a
feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és
indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül
belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé
tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket –
a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|