KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyerő páros

Csordás Lajos

 

Úgy fest, kelendők mostanában a chicagói Bikák az amerikai filmpiacon. Legutóbb Michael Jordan ugrott be Tapsi Hapsi mellé a Zűr az űrben című filmbe, most pedig Dennis Rodman, a Chicago Bulls másik „színes egyénisége” jelenik meg Jean-Claude Van Damme oldalán a Nyerő párosban.

A zöldhajú kosárlabdázó akcióhősként való szerepeltetése azonban csak az egyik különlegessége ennek a kulturálisan sokszínű alkotásnak. A film nem nélkülözi a költői fantáziaelemeket sem. Láthatjuk például, hogy igenis léteznek az elysiumi mezők, ahol államilag halottnak nyilvánított terroristaelhárítók tengetik szigorúan ellenőrzött mindennapjaikat. Közéjük kerül Jack Quinn is (Jean-Claude Van Damme), miután a hírhedt terrorista, Stavros (Mickey Rourke) súlyosan megsebesíti.

Nemsokára sikerül azonban megszöknie és visszatérnie a „létezők” világába. Szökésében fontos szerepe van egy kólásdoboznak, de a néző számára ekkor még nem világos, hogy itt egy rejtett Coca-Cola reklámfilmmel ül szemben. Ez számomra is csak a fináléban derült ki, amikor Quinn a római Kolosszeum aláaknázott küzdőterén megvívta a visszavágót Stavrosszal és tigrisével. Quinnt és a zöldhajút (a nyerő párost!) ekkor egy coca-colás automata mentette meg, ennek fedezékében vészelték át ugyanis a hirosimai méretű detonációt, amikor Stavros aknára lépett („kirobbanó érzés”).

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rendező, a hong-kongi Tsui Hark első hollywoodi filmjében megszolgálta a producer bizalmát. Látványos, kissé keletiesen fantáziadús akciófilmet rendezett. Nekem egyébként Mickey Rourke tetszett a legjobban, aki nem vette át a hong-kongi stílust, most is megmaradt klasszikus, amerikai vágású nehézfiúnak, örök fenegyereknek.

Ő volt a ballaszt ebben a könnyű léghajóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1504