|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk még2 és 1/2 kémSárközi Dezső
A 2 bites titkosügynök 17 tavaszias pillanata már a hetvenes években tovatűnt. A 4 bitesek, hála James Bondnak, az infantilizmusnak a nyolcvanas évekig húzták. A Super-Nintendo képességű, kb. 8 bites és 12 éves Dupla 0 kölyök (minden idők legfélelmetesebb teenager titkosügynöke) azonban már maga volt az interaktív szórakoztatóipar előszele – vagy három hétig az Uránia moziban.
Ezek után nem kétséges: Herbert Ross a mélyvízbe ugrott. A mélyen titkosügynökökről forgatott egy kínvigyor gyanúsat. Nem is egyről, rögtön kettőről, sőt „két és félről”, egy párról és gyermekéről. És lám, felvillan az indusztriális világ futurisztikus családképe: az igaz amerikai angoraetikett. Csak egyet tudok érteni a filmforgalmazó szinopszisában oly pontosan megfogalmazottakkal: „A mélyen titkosak – Jeff és Jane – hisznek a házasságban, a családi munkamegosztásban, a közös gyermeknevelésben és a házasélet örömeit is együtt élvezik..:’
De New Orleans veszélyes hely. A mélyen titkosügynököknek se idejük, se lehetőségük mélyeknek és titkosaknak lenni. Körülöttük sárgák, feketék, fehérek, kékre-zöldre vertek; színesek (ha nem azok lennének nem is látszanának). Peregnek az izgalmas és mulatságos történetek. Itt egy idétlen bankrablás, ott Muerte, a ravasz karibi rablógyilkos, amott pedig Paulina Novaček a cseh titkosrendőrség ügynöke garázdálkodik kísérleti robbanóanyaggal. A történet maga az ármány és jégverem, amibe a mélyen titkosak belekeverednek, majd a gyomtalanítás után Kuba felé indulnak – valószínűleg a békés cukornádültetvényekhez – „gyerekeket nevelni”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2919 átlag: 5.46 |
|
|
|
|