|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA medálHámori Dániel
A fiatalos bájából egyre rohamosabban vesztő Jackie Chan ismét visszatért közénk. Ezúttal azonban nem a Csúcsformában 1–2. és a Csapás-filmek nyomdokain halad, hanem visszanyúlt egy korábbi stílushoz – ez viszont inkább emlékeztet tréfára, mintsem komolyan vehető alkotásra. Az egykor (például az Istenek fegyverzetében) megütött hangnem pozitív visszhangra talált a maga idejében, hiszen ügyesen kombinálta a misztikus, kalandfilmes elemeket a kantoni harcművészeti filmek stílusával. Most viszont ezt a régmúlt receptet már-már pofátlanul nyakon önti egy korábbi Eddie Murphy-film, az Aranygyermek sztorijával és elemeivel. Mágikus medál, kiválasztott csodagyermek, világuralomra fenekedő főgonosz, kemény zsaru, aki belekeveredve az ügybe a gyermek védelmezője lesz, végül hősként felmagasztosul. Szinte plagizál, csak a jól bevált, korrekt bunyók fedik el a két film dramaturgiai vezérfonalának kísérteties hasonlóságát. Ilyenkor felmerül az egyszeri nézőben, hogy vajon miért hiányzik az eredetiségnek még a legkisebb szikrája is?
Apropó, csihi-puhi. Ebben a kérdésben sajnos Jackie nem vissza, hanem előre lépett, de ezzel csak rontott az amúgy sem jó helyzeten. A Mátrixból megismert high-tech gumiköteles légies ugrálások itt inkább kínosan kivitelezettek, a szökdelő kommandósok viszont legalább felüdítően nevetségesek. A dologban az a legszomorúbb, hogy egy jobb napokat látott filmes alacsonyodott le a szemünk láttára. Azonban ez mind semmi ahhoz képest, hogy Claire Forlani és a régóta sodródó, többre érdemes Julian Sands blamálja magát vállvetve Jackie mögött. A pénz nagy úr, mint tudjuk – úgy tűnik, annyira mégsem, hogy egy épkézláb forgatókönyvírót lehessen rajta venni. De legalább annak örülhetünk, hogy Jackie-nek új frizurája van.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1097 átlag: 5.36 |
|
|
|
|