KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jószomszédi iszony

Dóka Péter

 

Ben Stillerre egy olyan filmben figyelt fel a világ, amelyben a nemi szervét randi előtt becsípte a sliccével, néhány jelenettel később pedig úgy vigyorgott a kamerába, hogy a saját spermája folyt a hajáról. A Farrelly-testvérek filmje, a Keresd a nőt! óta a néző valami különlegesen kretént és röhögtetőt vár Ben Stillertől a moziban. Amit most kap, az nevettető, jól kitalált iparosmunka – de nem az a fajta fekete humorral átitatott, alpáriságot sem nélkülöző komédia, amelynek közegében Ben Stiller lubickolni szokott. Danny DeVito kicentizett vígjátéka arról szól, hogyan készít ki egy öreg albérlő néni egy fiatal házaspárt, hogyan válik két szimpatikus fiatalember idegbeteg, mindenre elszánt tettestárssá. Ben Stiller partnere a történetben Drew Barrymore, aki időnként elhomályosítja a nem élete legjobb formáját hozó színészt. Stiller mintha nem találná a konvencionális vígjátékoz illő dikciót, játéka színtelenebb a szokottnál. Ezzel szemben Barrymore vérbő komikának bizonyul: vicces, hebrencs, és jól áll neki a hollywoodi színésznőknél szokatlan túlsúly.

A film lényege a folyamatos fokozás: a vénasszony egyre durvább módszerekkel próbálja kiborítani a fiatalokat, ők pedig egyre elszántabban és gátlástalanabbul vágnak vissza. A harc kellékei közé tartozik a megnyitott gázcsap, a halált hozó influenzavírus, a tőr és a szigonypuska. Legjobb pillanataiban a történet áthajol abszurdba. Stiller ilyenkor erőre kap: vicsorogva, hülye pofákat vágva vergődik a képtelenségek áradatában. Miután DeVito és csapata minden ziccert lecsapott, még búcsúzóul csavarint egyet a sztori végén, aztán jöhet a lámpagyújtás. Barrymore kedves esetlensége, Stiller kiguvadó szeme, a jópofa animáció a film elején – pár nap múlva már csak ennyire emlékszel. Aztán már ennyire se. Csak arra, hogy láttál egy korrektül összerakott, közepes vígjátékot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1785