|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBálnalovasKis Anna
Niki Caro Új-Zélandon, autentikus, modern „törzsi” környezetben forgatta fesztiválkedvenc – elsősorban közönségdíjakat besöprő – dokumentum-mesefilmjét. Nem mintha a Bálnalovas akkora filmművészeti műremek lenne. Sok fontos és filmkészítésre érdemes kérdést jelölhetnénk meg főtémájaként, hisz az új-zélandi csemege helyenként festői képei kíséretében csakugyan változatos húrokat penget: az ősi tradíció küzdelmét a modern kor szellemével, generációk ütközését, a feminista harc, a női önmegvalósítás – és általában az önmegvalósítás – nehézségeit, felnövekedést és kiöregedést, a maori törzs kényszerű hanyatlását és nem utolsó sorban a közkedvelt bálnakérdést. Mégsem tudunk választani.
A Bálnalovas kiegyensúlyozott és mértéktartó film. Ami egyszerre válik előnyére és jelent hátrányt is: a nagy témákat ügyesen belemossa a hétköznapok ügymenetébe, és jótékonyan megspórolja nekünk a drámai csúcspontok könnyfakasztó crescendóit, ugyanakkor a néző 110 perc elteltével azon kapja magát, hogy bár nem unatkozott, de a rendkívül figyelemreméltó, 11 éves főhősnőn kívül másra nem nagyon emlékszik. És ezzel minden el is dőlt. A Bálnalovas Pai, a patriarchális hagyományokkal szembeszegülő, zord és megingathatatlan nagyapja tiltása ellenére törzsfőnöki címre törő maori kislány egész estés magánszáma. Ha ő, a maga kifinomult és elragadó személyiségével, természetes és mindvégig lebilincselő játékával nem volna, aligha érdekelné a fesztiválok közönségét oly igen a maori harcosok szemgúvasztása, vagy a nők küzdelmének újabb filmes megfogalmazása. Pai (Keisha Castle-Hughes) viszont van, egy személyben összefogja és leheletfinom hangszerelésben szólaltatja meg az összes fenti témát, és nem csak egy egész bálnasereget, de velük együtt a filmet is elviszi a hátán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 887 átlag: 5.57 |
|
|
|
|