|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz ígéret megszállottjaArdai Zoltán
Mesterségbelileg hibátlanul sikerült az átplántálás, az egyik nyomasztó Dürrenmatt-kisregény cselekményének amerikai környezetbe való áthelyezése, művészi értelmet annál kevésbé nyert ez az eljárás. Mentesítette csupán a szereplőket a lélek svájci nyirkaitól, semmiért. Az irodalmi alap tiszteletére Sean Penn eltért ugyan a Játsz/ma (itt ő csak színészként szerepelt) mintaszerûen hollywoodi, feszítetten normakitöltõ filmnyelvétől, de nem épp izgalmas irányba nyitott: az eurouniós középfajú drámák íztelensége felé. A havas hegyvidéken sorozatgyilkosra leső, Jack Nicholson alakította nyugdíjas zsaru jobb holmikban és jobb gépjárműveken közlekedik, mint magyar kollégája a Fehér György-féle Szürkületben (amely szintén Az ígéret nyomán készült, de nem az euroszokvány képi dialektusát használja), ezek mégis dúsgazdagok hozzá képest, a létezés sűrű nektárját isszák. Penn nyomozója körül jelentéstelen a táj, nem itatja át őt semmivel. Kulturáltan bemutatott szomorú sorsa csak tolakodó illusztrációja annak, hogy derék ember szavatartó szorgalma, társuljon bár ügyességgel és bátorsággal a jó ügy oldalán, akár a vigasztalan nyomorúság állapotáig is vezethet, ha jön a pech.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 869 átlag: 5.35 |
|
|
|
|