KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mansfield Park

Kis Anna

 

Jane Austen regényei rendkívül kapósak a filmszakmában, több mint tucatnyi feldolgozás készült belőlük. Nem csoda, hiszen művei remekbeszabott szappanopera forgatókönyvek (a szó lehető legjobb értelmében), amelyek a műfaj rajongóinak minden igényét igényesen elégítik ki, s hozzá még klasszikusan, kosztümösen, kora 19. századi stílusban. A Mansfield Park ugyan nem az írónő remekei közül való, ám ugyanúgy társasági-társadalmi dráma, ahol az obligát morális felvetések mellett leginkább annak lehetünk szemtanúi, hogy jómódú, eladósorban lévő lányok és nősülés előtt álló fiúk, valamint nénikéik és bácsikáik hogyan teázgatnak, táncolnak és lovagolnak, miközben a szegényebb sorból származó, ám lelkiekben, erkölcsben, sziporkában és írói tehetségben messze felettük szárnyaló hősnő különféle megpróbáltatások után elnyeri méltó jutalmát, azaz megadatik neki az igaz szerelem, míg a többieknek korrupt lelkükért cserébe ugyanez sajnos nem megoldható. A rendező leveleket, korai naplójegyzeteket is alapul vesz, így az ő Fanny Price-a még sokkal inkább Austen alteregó, mint az Austen hősnők általában, s karakánabb, modernebb, rebellisebb is eredetijénél. Nem csak főhőse, de dramaturgja, narrátora és persze finom kritikusa is a filmnek, aki illúziómentes (éles)látásmódjával és egészséges iróniájával egy hasonló kívül-belül jelenléttel lengi körül történetét, mint az írónő a sajátjait. Rozema nem újít forradalmit az Austen feldolgozások terén, de mértéktartó, kiegyensúlyozott filmet készít, kellemes és megjegyezhető epizódokkal, ráadásul olyan színészvezetéssel, amely nem csapja agyon az austeni atmoszférát. S hogy az andalító angol társasélet szemléletébe merült néző a társművészetről még véletlenül se feledkezhessék meg, Sir Thomas szerepében maga Harold Pinter tisztel meg bennünket kis számú filmes alakításainak egyikével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3039