|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKirikou és a boszorkányTóth András György
A gyermekfilmben történő női mellmutogatás minden rekordját megdönti Michel Ocelot francia rendező fesztiváldíjas rajzfilmje. Adva van egy 70 perces történet, ahol a főszereplő csecsemő kivételével elsöprően feminin szereplőgárda minden tagja – a szexbomba boszorkánnyal az élen – egész végig fedetlen keblekkel nyomul a filmvásznon. Hogy az anyukák mégsem fogják visítva kirángatni csemetéiket a matiné-előadásokról, az csakis annak köszönhető, hogy a rajzfilm szereplői egytől egyig egy afrikai bennszülött falu hagyományos módon élő fekete lakói.
Az Oroszlánkirály-féle Disney rajzfilmekkel nyíltan szembehelyezkedő rendező nem mindennapi produkciójában több fronton is harcot nyitott az autentikusságért. Előfordulnak ugyan a főszereplőt aktívan segítő vagy akadályozó állatok, mégsem kezdenek beszélni, pláne énekelni. Az énekes-táncos jelenetek nem musical-betétek, szervesen illeszkednek a cselekménybe, s Youssou N’Dour világzene-sztár hagyományos hangszereken kíséri őket. A készítők nem restelltek Dakarban kutatni szinkronhangok után, hogy ízes afrikai francia tájszólásban beszéljenek a falu lakói (habár ezt az ékességet menthetetlenül hazavágja a kötelező magyar szinkron). Az alapul vett nyugat-afrikai Hüvelyk Matyi-sztori eredeti brutalitását viszont Ocelot önhatalmúlag civilizált tanulságokra cserélte: óvakodjatok a babonáktól és a pletykáktól, próbáljátok megérteni és szeretni az ellenségeiteket is. Csak a megkapóan népmesei hangvétel maradt érintetlen.
A rajzstílusban szerencsésen ötvöződik a frankofón iskola ötletesen stilizáló, egyszerű vonalvezetése a számítógépes rásegítésnek köszönhetően színárnyalatokban és részletekben gazdag, Henri Rousseau-szerűen naiv háttérrel. Az egymást sikeresen támogató rajz és sztori gyakran a felnőtteket is magával ragadja, például az ellenállhatatlan alagút-jeleneteknél. Jellegzetesen páneurópai produkcióról van szó: francia, belga és luxemburgi műhelyekben tervezték, lett és magyar (!) stúdiókban béranimálták. Összességében véve nálunk elmaradhatatlan lesz a Magyar népmesék-utánérzés, habár kultúrpolitikai párhuzamról akkor beszélhetnénk igazán, ha cigány népmesékből csinálna egészestés rajzfilmet a Pannónia Filmstúdió.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1026 átlag: 5.47 |
|
|
|
|