|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA múmia visszatérKovács Marcell
Visszatért a múmia, alighanem itt a nyár. Stephen Sommers nagysikerű filmjének folytatásában sem bíz semmit a véletlenre, a jól bevált spielbergi recept szerint elegyít kalandot, szerelmet, humort és piramisokat.
Ezúttal már családi vállalkozásban zajlik a kincsvadászat. Hűen az Indiana Jones-forgatókönyvhöz a második részben, ha már az elsőből érthetetlen módon kimaradt, bevetésre kerül a bűbáj gyerekszereplő, és ráadásként fekete mókamestert is kapunk, míg a másik oldalt a rettenetes Skorpiókirály és legyőzhetetlen kutyafejű serege erősíti. A cselekmény ezúttal még pergőbb, London és a Szahara között ingáznak hőseink vonaton, hajón, de főleg léghajón, és minden sarkon ellenségbe botlanak, a Nílus szökőárja még csak nem is a legveszedelmesebb közülük. A nagy jövés-menésben a viccesnek szánt alakításokra kevesebb idő jut, ami Rachel Weisz esetében külön öröm, az ember még a manapság elmaradhatatlan mátrixos ugrabugrát is hajlamos megbocsátani neki.
A digitális trükkök éppen két évvel lettek jobbak, de még így is csak egy pofásabb számítógépes játék életszerűségét képesek nyújtani. Az inkább komikus, mint ijesztő Skorpiókirályért és az erősen rajzfilmes hátterekért csak részben kárpótolnak az aljnövényzetből támadó tűfogú szörnymanók és a száguldó emeletes buszon rendezett csetepaté a Múmia zombiforma pribékjeivel.
Na de elég a fanyalgásból. Ha eszembe jut, hogy az izgő-mozgó kisiskolásokból álló baráti társaság milyen lelkesen visszhangozta mellettem a szereplők majd’ minden mondatát, be kell látnom, bármiféle kritikai észrevétel kínos túlbuzgóság a részemről, mert a célközönség előtt A múmia visszatér kitűnőre vizsgázott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1406 átlag: 5.64 |
|
|
|
|