|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPalimadárTamás Amaryllis
John Badham lendületes, akciókkal dúsított romantikus vígjátéka mindazoknak tetszeni fog, akik a hasonló Óvakodj a törpétől! lélegzetállító iramát, humorát bírták szusszal, akik kedvelik Goldie Hawn szívós-mókás cilikeségét, akik értékelni tudják a férfias Mel Gibson (Rick Jarmin) természetes lényét, őszinte játékát, Brit-Columbia (Vancouver) megkapó szépségét, a szinte valószínűtlenül bravúros látványtechnikát, amivel a Palimadár alkotógárdája elkápráztatni kívánja a nagyérdeműt. Kasszasikernek ígérkezik a vérre menő kalandok virtuóz és tragikomikus kavalkádja, mint ahogy azok voltak Badham eddigi alkotásai is: a Szombat esti láz, a Mégis kinek az élete?, a Kék villám. Vélhetőleg azokat is megérinti majd, akik az őrületes tempójú jelenetek mögött észreveszik a Hair zenéjének néhány belopott taktusát, felismerik Bob Dylan hatvanas évekbeli songjait, és a fergeteges „krimiben” egy – a világ bármely pontján elhelyezhető, alig felderíthető, szövevényes – bűnügyet: nevezetesen, hogy aki úgymondott „fontos emberek” ellen koronatanú, annak sorsa akár élethosszig tartó menekülések sorozatává válhat. S ámokfutása – paradox módon – élete értelmét kérdőjelezheti meg. Rick Jarmint emberi és politikai bátorsága két évtizedes fantomlétre kényszeríti a Szövetségi Tanúvédelem „gondoskodása” ellenére vagy tán éppen azért. így is lehet fogoly az ember: „... eluralkodik rajta és sorsát meghatározza a szerepe.” De hát „fogoly a legalista is, fogoly az ellenzéki is...”
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2775 átlag: 5.5 |
|
|
|
|