|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaElhunyt Lino BrockaN. N.
1991. május 22-én, autóbaleset következtében elhunyt a Fülöp-szigetek Európában is ismert, neves filmrendezője, Lino Brocka. Mielőtt alacsony-költségvetésű filmek népszerű rendezője lett, volt misszionárius a leprások közt és rendező a Fülöp-szigeti pedagógusszínházban. A hetvenes évek elején önálló céget alapított, a Cinemanilát, ahol az elmúlt húsz évben negyven film készült. Brocka filmjei igen hamar sikert arattak hazájában, ez elsősorban a militáns rendezői indulatnak, az aktuális, szociális indíttatású témaválasztásnak és a filmek népszerű, rendszerint a melodráma dramaturgiájára épülő stílusának szólt. A nemzetközi filmélet a hetvenes évek végén figyelt föl rá, amikor Insiang című filmje szerepelt a Rendezők kéthete elnevezésű szekcióban a cannes-i filmfesztiválon, s ahol két év múlva újabb alkotása, a Jaguár már a hivatalos versenyprogram résztvevője. (Az Insiangot – Az anya, a lány és a szerető címmel a magyar mozik is műsorukra tűzték.)
Lino Brocka számára a film sok esetben eszköz volt arra, hogy beavatkozzék a politikai, szociális küzdelmekbe. 1985-ben csak nemzetközi hírnevének köszönhette, hogy a Marcos elnök elleni tüntetésben való részvételéért nem ítélték határozatlan idejű börtönfogságra. Amikor Cory Aquino asszony került hatalomra, meghívták az új Fülöp-szigeteki alkotmányt kidolgozó bizottságba, de Brocka a felkérést visszautasította. A Fülöp-szigeti liberális intellektuelek kiábrándultságáról az Engedetlenek ( 1988) című filmjében vallott publicisztikus erővel. Brocka élete végéig megmaradt szabad, harcos filmesnek, akinek magatartását, s főképp filmjeit az olasz neorealista De Santis, de még inkább az (1984-ben elhunyt) török filmrendező, Yilmaz Güney alkotásaival vélik rokoníthatónak a kritikusok. Lino Brockát 42 éves korában érte a halál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1275 átlag: 5.54 |
|
|
|
|