|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA Hegylakó visszatérNagy Gergely
2020-as évek, poszt-posztmodern, a városokban csepp alakú űrautók és 1942-es Bentley-k, art deco és hi-tech együtt. A fejek fölött pedig mesterséges ózonpajzs, melyet egy tudós-team lőtt fel, s amely már rég nem szolgálja a földlakók védelmét, csupán eszköz a Pajzs Társaság kezében, hogy – mint a Távközlési Vállalat a rossz telefonokért – súlyos pénzeket szedjen be az emberektől. A Nap ugyanis már nem éget. A pajzsot tehát el kéne távolítani, de erre a tudatlanságban tartott, elnyomott földlakók nem képesek. Csak az segíthet, aki a pajzsot annak idején, amikor még szükség volt rá, kitalálta, a team vezetője, a Hegylakó. S ő jön is.
Nagyvonalúan megcsinált mozi ez. Remek képi világ, nyomasztóbb már nem is lehetne, nagyszerűen kitalált fények, special-effectek tömege. És... humor. Néhol önmagára reflektál a film, kikacsint ránk a rendező s mindezt kultúrsznob álarcban teszi: söpör Wagner, a kölni Opera zenekara játssza, elhangzik a „Haj, szegény Yorick!” kezdetű Hamlet-monológ, kap egy oldalvágást a szigetországi kultúra és a Tutti-Frutti tv-show is. Ami viszont komoly: a vér. Ömlik, csorog, fröccsen, zizeg(!), ropognak a csontok, lyukadnak a lőtt sebek. A Hegylakó azonban halhatatlan. A tanulság is az: mindenkiben ott az erő, a képesség a dolgok megváltoztatására, csak ki kell magából hoznia!
Még valami. Lányoknak: Christopher Lambert nagyon helyes. Fiúknak: Virginia Madsen nézhető. Mozirajongóknak: Connery remek, Ironside nagyon gonosz, ínyenceknek: zene – Stewart Copeland, ex-Police!
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1343 átlag: 5.47 |
|
|
|
|