|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégPókerarcokKöves Gábor
John Dahl útifilmje Scorsese-földre kalauzolja a kedves mozibajárót. Megtekinthetjük a bédekkerek által is vastagon szedett látványosságokat, rácsodálkozhatunk a bennszülöttekre, és egy-két érdekesebb szokásukkal is megismerkedhetünk. Standard turistainformációknál többre, mélyebbre azonban nem futotta.
Mi más is lehetne Dahl dolgozatának helyszíne, mint Scorsese kedvenc bűnös városa, New York City, melynek földalatti pókerbunkereiben egzotikus akcentussal beszélő rosszarcú férfiak merednek lapjaikra. Amíg lent lehetünk ebben a fojtott légkörű, ablaktalan vakond-világban, és kibicelhetünk az egymás gondolatait fürkésző zsugásoknak, úgy érezhetjük, mögé látunk a kirakatnak. Míg a félhomály ápol és eltakar, a természetes fények már kevésbé állnak jól filmünknek. A felszínen futó történet, melyben karrier, párkapcsolat, barátság vesz drámai fordulatot, súlytalannak hat, mintha csak töltelékként szolgálna két pókerparti között. A forgatókönyvírók mindössze egyetlen szereplővel, a becsületes zseniként ábrázolt Mike-kal (Matt Damon) törődtek, mindenki más – barát, mentor, barátnő – csak azért kerül a képbe, hogy céljához segítse a főhőst. Legalább drukkolhattunk volna érte, de Mike ráaggatott hibái ellenére is annyira hibátlannak tűnik, hogy győzelmében biztosak lehetünk. Biztos befutóért meg minek izgulnunk!
A népes szereplőgárdából egyedül Torturrónak jutottak húsosabb falatok: a Malkovichra, Molra és Nortonra osztott egysíkú szerepekkel ellentétben az ő figurája (Knisht, a pókertársadalom háttérből figyelő kispolgárát játssza) emberi mélységeket sejtet. A szokásos nyári kínálatban még e kevéske életszag is üdítő hatású lehet, persze csak akkor, ha nem vész el a multiplex klimatizált légterében.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1260 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
