KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Visszatérés a Paradicsomba

Kis Anna

 

Nők, kokó, hasis, olcsó egzotikum. Tony, Sheriff és Lewis, azaz az életet kétpofára habzsoló New York-i aranyifjak, ártatlan bűnbarlang, kéjes hétköznapi fertőben fürdő vakáció – Malajziában. Majd két konszolidált, becsületes munkával töltött New York-i év, szépen berendezett lakás, menyasszony, perspektíva. S ekkor a városi békébe suttyomban berágja magát egy alattomos erkölcsi dilemma, egy lehetetlen végkifejlettel kecsegtető morális, vérre és lelki üdvösségre menő pókerjátszma. Lewis ugyanis nem tér meg a vakációból. Egy angolszász normák között rendeltetésszerűen fejlesztett lélek számára felfoghatatlan gikszer következtében ottragadt Malajzia sötét börtönrendszerében, napjai meg vannak számlálva, feje felett ellentmondást nem tűrően lebeg a hajlíthatatlan, idegen törvénykezés szigora, nyaka körül szorul a hurok. A szó szoros értelmében. Leheletnyi Szeget szeggel utánérzés sejlik fel a morál, a törvény és az egyén önkényének problematikájában.

A néző egy 111 perces interaktív, önismereti pszicho-dráma-foglalkozás közepébe csöppent, ami egyáltalán nem baj, legalább van mivel szórakoznia a súlyos problémát kevéssé fajsúlyosan tárgyaló film olykor vontatott, feledhető percei alatt. Némi izgalmat hoz a rafináltra tervezett végkifejlet: a hátralevőkben tovább forog az erkölcsi kocka, szövődik igaz szerelem (a mindig kéznél lévő műfaji adu ász), az igazság bajnokát hazugságon kapjuk, a gyávából lesz a bátor és a rendes fiú futamodik meg, Lewis-szal pedig nem a baráti hűtlenség és nem is a távol-keleti csökönyösség végez, hanem az ocsmányul telhetetlen, szenzációéhes amerikai média. A törvény az törvény, az önkény meg önkény, így aztán nincs mit csodálkoznunk, ha a műfaj sem képes önnön törvényein felülemelkedni: korunk hőse a szerelmes hős, de mielőtt piedesztálra emelnénk, jellemét egy még a mi gyomrunk számára is bevehető, kompromisszumos sanyargatással pallérozzuk, a konszolidált házasságot nem bolygatjuk, de csak a futottak még kategóriában kap helyet, Lewis pedig maradhat nyugodtan áldozat, hisz kicsit bekattant, különösebben nem jóképű és amúgy is csak az orangutánokat szerette. Mi tagadás, ez sem az ő filmje volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4575