Láttuk még

És ülünk a fa tetején

Hegyi Gyula

Amikor a film forgatókönyve megszületett, a forgatás – a múlt év elején – elkezdődött, és a pozsonyi filmgyár berendezői felépítették a csehszlovákiai sztálinizmus díszleteit, elsősorban a film politikai tartalma számított szenzációnak. Az, hogy egy szlovák film iróniával szól a „szent felkelésre” hivatkozó kedves szélhámosokról, a dogmatizmusba savanyodott káderlányról, a zsidók vagyonába beülő „hazafiakról” és a becsületes kommunisták bebörtönzéséről saját megálmodott rendszerükben. Ha Juraj Jakubisko politikai filmet forgatott volna a második világháborút követő évek szlovákiai zűrzavaráról, akkor ez a „szenzáció” a novemberi változások nyomán egy szempillantás alatt értelmét vesztette volna: s ma talán azért kellene mentegetődznie, hogy egyáltalán gondolni mert „becsületes kommunistákra”.

Szerencsére Jakubisko művész és nem politikus. Filmjének nem csak „témája” van, hanem költői nyelve, lebegése, szelíd és mélyen emberséges humora is. Hősei a politikai konjunktúrának megfelelően sokat összehazudnak múltjukról, de a jelenben egyszerűen élni szeretnének, csendesen megkapaszkodni a szeretetben, a mindennapi örömökben, a történelmi viharok remélt szélárnyékában. Azokon a felvidéki tájakon, ahol egykor Mikszáth Kálmán hősei találták meg a titokzatos kincset Szent Péter esernyőjében, ők egy ellopott bicikliben bukkannak rá mesebeli ékszerekre. Ám az arany csak bajt hoz rájuk, míg a szeretet megváltást. Jakubisko szép és emberséges filmje láttán bízvást megkockáztathatjuk a megnyugtató jóslatot: szelíd emberi örömök védelmébe húzódó hőseihez hasonlóan a szlovák film is túléli a sztálinizmus évtizedeit, és a szabadságot nem hordószónoklatokkal, hanem művészettel köszönti.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 59-60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4738

Cikk értékelése:

szavazat: 2685 átlag: 5.39