|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÁllomásfőnökKolozsi László
Peter Dincklage kitűnő színész, de nem fogják elhalmozni szerepajánlatokkal. Peter Dincklage – a Sundance Fesztiválon három díjjal is jutalmazott Állomásfőnök című film hőse – ugyanis törpe. Alig magasabb, mint egy hatodikos általános iskolás. Egyetlen szenvedélye: a vonatok. A trainspotting. A cím már foglalt volt. Pedig jobb cím lett volna: a Peter Dincklage alakította Finbar McBride ugyanis nem állomásfőnök. Az állomás, amit egy szintén vonat-megszállott barátjától örökölt, évek óta használaton kívül áll.
Finbarnak egyetlen bőröndbe belefér minden holmija. Amint beköltözik örökségébe, elkezdi zaklatni az állomásépület előtt tanyázó kubai menekült, Joe, aki rozzant furgonjában hot-dogot meg sört árul, és szinte egész nap csak a kocsi előtt üldögél. Joe törzsvendége a kétbalkezes, elhagyott feleség, Olivia, aki szintén többször keresi Finbar társaságát, mint ahányszor Finbar óhajtja. Az Állomásfőnök három magányos ember kapcsolatáról szól. Mind a hárman kitaszítottak: Oliviát megcsalta a férje, Joe soha nem lehet igazi amerikai, Finbart pedig mindenki megbámulja. Finbart már egyáltalán nem szórakoztatja (miért is szórakoztatná), hogy vagy megijednek tőle, vagy csodálkoznak azon, hogy milyen kicsi, és tulajdonképpen csak Olivia és Joe az, aki mintha észre sem venné, hogy Finbar törpe.
Annak ellenére, hogy a film fordulatai elég kiszámíthatóak, az Állomásfőnök tulajdonképpen merész és kedves alkotás; merész, mert nem egy poén arra épül, hogy Finbar törpe (de egyetlen poén sem durva, pláne nem sértő), és kedves, mert mindhárom főhős nagyon szerethető figura; annak ellenére, hogy szélsőségesek, nagyon hasonlítanak a legszeretetreméltóbb ismerőseinkre. Az Állomásfőnök forgatókönyvét tanítani lehetne filmfőiskolákon. Thomas McCarthy finoman árnyalja a karaktereket. Magabiztosan tudja kibontani hőseinek életét egy-egy párbeszédben. Az Állomásfőnök nem hivalkodó, nem nagyszabású film: kamaradarab. Vonóstrió. Amiben egyetlen szereplő sem fog egyetlen hamis hangot sem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1000 átlag: 5.5 |
|
|
|
|