|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFolyópart tangóSzentgyörgyi Rita
Szulambek Mamilov szép meséje akár a „hétköznapi románc” címet is viselhetné. Miről szól tehát ez a folyóparti hangulatokból, falusi életképekből, az egyhangúságba ünnepet csempésző pillanatokból építkező film? Elsősorban Jekatyerináról (Valentyina Fedotova árnyalt színészi alakításában), aki a lakótelepi élet szorításából kiszabadulva, szülőfalujában tölti szabadságát. Jó külsejű, értelmes, elvált asszony, társtalanul él. Magányát, ha csak átmenetileg is, de orvosolják mindazok, akikhez meleg családi, baráti kötelék fűzi: a dolgos szülők, Pása, a nagyhangú, minden lében kanál brigádvezető, Anasztázia, a szintén társ nélkül élő, életvidám barátnő, és mindenekfelett a csendes, zárkózott természetű Fjodor. Egy fesztelen hangvételű baráti találkozón ismerkednek meg, a kölcsönös vonzalomból folyóparti kalandnak induló szerelem bontakozik ki.
Hogy a „hétköznapi románcból” nem szirupos szerelmi történet kerekedett, elsősorban annak köszönhető, hogy a rendező markáns környezetbe, időnként a hely szelleméhez illő humoros helyzetekbe állítja hétköznapi hőseit. A képsorok valósághűen tükrözik vissza a falusi életforma értékeit és árnyoldalait, a középpontban két magányos ember pillanatnyi boldogságával. Más szóval a Folyóparti tangó a bensőséges – kiszolgáltatott – kapcsolatok mellett tesz hitet, egy Mihalkovéhoz hasonló – és méltó – formavilág eszközeivel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1283 átlag: 5.52 |
|
|
|
|