|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHolnemvoltGáti Péter
Volt egyszer Európában egy Monarchia, egy régóta halódó, furcsa állam a tizenkilencedik század végén és a huszadik elején. Gorlicénél, a Piavénál, Prágában, Budapesten és Bécsben kapott sebei 1918-ban halálosnak bizonyultak.
Mesék kezdődnek így, de Kafka, Musil és Hašek e letűnt világról hírt adó művei bizonyítják, hogy a valóság gyakran nem nélkülözi a meseszerű vonásokat. Ladislav Smoljak irodalmi emlékeket idéző és a švejki irónia nyomdokain haladó filmszatírája is a k. u. k.-világrend operettes, blőd meséjét mondja nekünk. A precíz realizmussal megidézett miliőbe a rendező egy soha nem létezett figurát illeszt, akinek cselekedetei kapcsán viszonylag teljes értékű társadalmi körkép megrajzolására vállalkozhat. Tényleg, e valceres, kávéházas, fiákeres és császáros világban – akár a mesében – miért ne élhetett volna egy Jára Cimrman nevet viselő, peches polihisztor és cseh hazafi? A figura létjogosultsága annál indokoltabb, minél sokrétűbb korrajzot sikerül e „trükk” segítségével elénk tárniuk az alkotónak, így tehát az antivilágról szőtt filmálomban hősünk akár Nobel, Bell vagy Edison találmányainak sorsüldözött másodfeltalálója is lehet, vagy Ferenc Ferdinánd beszédírója és gyermekeinek antimonarchikus meggyőződésű, hazafias lelkületű házitanítója.
A békés ezredfordulótól a szarajevói merényletig nyomon követett áléletút epizódjai azonban nem árnyalják újabb vonásokkal ismereteinket a monarchia jellegéről. Smoljak csak úgy teremt típusokat, hogy apró eltérésekkel újraálmodja a már mások által emlékezetesen megörökített alakokat. Az önálló, lazán összefűzött mozaikokból éppen a švejkes irónia sava-borsa, a jellemábrázolás elsöprő erejű eredetisége hiányzik. A film erőssége – elsősorban Richard Valenta stílusos fényképezésének köszönhetően – a részletező ábrázolásmód és a hangulatok képi megjelenítése. A rendezői alapötlet vérbeli szatírát ígér, mégis be kell érnünk egy leleményes, ironizáló sztorival.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1157 átlag: 5.47 |
|
|
|
|