|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
KrónikaTennessee WilliamsN. N.
Az elmúlt negyedév nagy vesztesége Tennessee Williams, az ötvenes-hatvanas évek jelentős amerikai drámaírója. Egész munkássága kapcsolatban állt a hetedik művészettel. A negyvenes években a Metro-Goldwin-Mayer Hollywoodba csábította az írót, heti kétszázötven dollár bérért forgatókönyveket írt. Számos színművéből készült film.
Első megfilmesített drámája az önéletrajzi ihletettségű Üvegfigurák (1950), Irvin Rapper rendezésében. A vágy villamosát Elia Kazan állította színpadra, majd ugyanő négy évvel később, 1952-ben filmet rendezett belőle Marlon Brando és Vivien Leigh főszereplésével. Kazan egyébként Williams másik színművét, a Macska a forró háztetőnt is megrendezte színházban, és 1956-ban filmre vitte a Baby Dollt. Daniel Mann filmesítette meg a Tetovált rózsát (1954) Anna Magnanival és Burt Lancasterrel. Múlt nyáron, hirtelen (1959) című drámájából Joseph L. Mankiewicz forgatott filmet, forgatókönyvét Tennessee Williams és Gore Vidal írta. A Macska a forró háztetőnt (1958) és Az ifjúság édes madarát (1962) Richard Brooks filmesítette meg Elizabeth Taylorral és Paul Newmannal a főszerepben, ám jóval külsődlegesebb eszközökkel, tömegfogyasztásra alkalmasabb hatáselemekkel hódították meg a nézőt, mint Kazan filmjei. 1964-ben rendezte meg John Huston Az iguána éjszakáját.
Williams drámáiban gyermekkora színhelye, az amerikai Dél elevenedik meg: unalmas, kopott kisvárosok, önpusztító, céltalan életek. Az utóbbi időben írói értékét kevésbé maradandónak ítélték. Február 25-én halt meg.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 966 átlag: 5.71 |
 |
|
|
|
