|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTűtoronyKulcsár Mária
Vigyázat! Tériszonyban szenvedők kerüljék el azokat a mozikat, ahol a Tűtorony című filmet játsszák! Egy tenger fölé magasodó homokparton kezdődnek és a torontói tévétorony legtetején végződnek a kalandok, bőségesen kihasználva a több száz méteres mélység látványának vonzását-taszítását, irtózatát. Hogy közben ki hova menekül, ki elől és miért? Ez néhány óra alatt elfelejthető. Christopher Plummer üldözi Richard Harrist vagy fordítva? Inkább a két színész megragadó karakterű arcára, finoman ironikus játékára emlékezünk. Különösen a Vörös sivatagban drámai színészként megismert Harris remekel, kiaknázva szerepe minden lehetőségét. A kopott zakójú, mulya tekintetű, saját lábán keresztüleső kistisztviselőbe oltott zseniális kalandhős megjelenése a vásznon a biztos sikert ígérő komikus-izgalmas alaphelyzetek záloga. A többi szereplő is a krimi-vígjátékok konvencióihoz híven éli zaklatott életét: a ravasz ellenfélnek macskabajsza van, a gonosztevők két megbízottja kisstílű és teljesen hülye, a gazdag ifjú hölgy hideg szépség és unalmas (sajnos az őt alakító Beverly D’Angelo is), az öreg milliomosnő pedig természetesen béna és nyakmerevítőt visel.
Meglepetést néhány nem mindennapi kaszkadőrmutatvány szerez a nézőnek, bravúrosan pontos, szellemes megoldásaival, a legmegfelelőbb nézőpontból, látványosan fényképezve.
Nem átütő film. Nem első osztályú, a másodrangúság szürkeségétől viszont megmentik a híres és jó színészek. Jó ízlésű szórakoztató mozi a filmszínházak műsorán a világhírű bombasikerek mellett. Igaz, ez utóbbiak jó részét még ma is rendszerint tízéves késéssel láthatjuk. Sokadszor merül fel a kérdés: vajon nem telne-e pénz rájuk a pótkávé értékű filmek árából, melyeket oly nagy számban veszünk át? Míg a választ megkapjuk, kikapcsolódásul nézzük meg a Tűtorony című kellemes, majdnem jó filmet. Persze csak azok, akiknek nincs tériszonyuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1465 átlag: 5.52 |
|
|
|
|