|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA szelíd vadnyugatHollós László
Mintha kezdenének divatba jönni a századeleji Amerikát bemutató filmek. A nem is oly régen vetített, Oscar-díjas Mennyei napok után íme, egy újabb „ellen-western”. Itt már nincsenek legendás pisztolypárbajok, harcias indiánok: a rettenthetetlen revolverhősök csillaga régen leáldozott. A vadnyugat megváltozott. Amíg Európa a nagy háborúra készülődik, addig az Új Haza a rohamos gazdasági fejlődés időszakát éli. Az úgynevezett kisemberek csapatostul vándorolnak az Államok egyik végéből a másikba, hogy embertelen körülmények között, kemény munkával keressék meg a betevő falatot.
Richard Pearce filmjének hősnője is útra kel kislányával, hogy a távoli és kietlen Wyoming egy még kietlenebb tanyáján magányosan élő farmer háztartását vezesse. Megismerhetjük a kopár vidéket és a zord időjárást, bepillanthatunk a mindennapos paraszti munkába, látunk tehénellést, disznóherélést, sőt még egy valódi farmeresküvőt is. Ám a szereplőkről alig tudunk meg valamit, nincsenek egyéni jellemvonásaik, egyszerű tárgyként olvadnak környezetükbe. Mindez öncélúan naturalista (lám, milyen kegyetlen világ is ez!) és érzelmesnek szánt képekkel mondatik el. A jelenetek túlságosan is elnyújtottak. Persze, meglehet azért, mert a szelíd vadnyugattal ismertetnek meg bennünket. Ennek ellenére: a farmerek életét bemutatni szándékozó film azért még lehetne izgalmas és érdekfeszítő.
A rendező és Fred Murphy operatőr szakítottak a hagyományos neoromantikával, és alkotásukban megkísérelték a realista és a dokumentarista eszközök ötvözését. Az eredmény: unalmas és vontatott film. Így azután az ország, a vadnyugat (szelíd?) gazdasági átalakulásáról csupán annyit tud meg a néző, hogy a kemény tél egyaránt próbára tesz embert és állatot, és hogy de nehéz is volt farmernek lenni a századelő Amerikájában.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2345 átlag: 5.38 |
 |
|
|
|
