|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCsapda a zsoldosoknakFarkas András
Talán helyesebb lett volna, ha a Csapda a zsoldosoknak című film a „keresztségben” a Volt egyszer egy Vadkelet nevet kapja. A sztori ugyanis némi változtatással ugyanaz, mint a mintául választott alkotásé, Sergio Leone filmjéé. S hogy melyek ezek a változtatások? A cselekmény vontatott, vánszorgó; a naturalizmus nyers, durvább; a lövöldözés öncélú s vége-nincs; megjelenik, indokolatlanul a horror (talán adózva Drakula honi s ártalmatlan emlékének?); s persze a helyszín – a film legfőbb erénye e táj, a Fogarasi Havasok. Mindezen túl a zene is egyezik a példazenével; a Halál a film végére rekedtre énekli magát. Sergiu Nicolaescu filmje érdekes módon mégis gyöngécske, pedig hű volt a másolás… Papírízű, patyolatfehér és bűnfekete hősök és antihősök hiteltelen alakjai téblábolnak (sűrű golyózáporban) a vásznon, miközben a néző egyre becsapottabbnak, kisemmizettebnek érzi magát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1194 átlag: 5.57 |
|
|
|
|