|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRepülés az űrhajóssalArdai Zoltán
Gennagyij Vasziljev rendező mintha lehetetlenné akarná tenni számunkra, hogy lélekben együtt szárnyalhassunk azzal a falusi fiatallal, akinek a repülőmérnöki főiskolára vezető akaratropogtató útját a film nyomonköveti. Pedig lenne bámulnivaló azon, ami történik, ha valaki, egy akkora országban, mint a Szovjetunió, sikertelen felvételi vizsga után, tehenészlegényi poszton sem mond le az űrhajóssá válás álmáról. Hanem, miként az űrhajós odafönt, úgy ő a földön a testi-lelki épenmaradás és célratörés mestereként mozog, összehangolva magasan járó érzéseit sokirányú, küzdelmesen szerzett szakértelmével.
Nos, épp az efféle példatörténet az, amelynek a megformálásán, ha egyértelműen kiütközik a didaxis, rögtön érdektelenné válik. Az alkotók azonban most egyszerűen átlépik ezt a szabályt; leplezetlenül, rámenősen oktatják a nézőt, s íme, a nem-művészi szándék e vérbősége csodát tesz: a jótulajdonságokból összeeszkábált főhős életre kel, s fából faragott királyfiként már hatásos. Derűs ártatlanság, komor-rideg vitalitás, bábu-táncok nevetséges áltörténésekben, valóságos gondok – mindez együtt valami nyugtalan melankóliát ébreszt a nézőben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1174 átlag: 5.33 |
|
|
|
|