|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégZugügyvéd zavarbanKépes Júlia
Sergio Corbuccinak ebben a filmjében megtalálhatjuk a bűnügyi történethez szükséges összes „elengedhetetlen” kelléket, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Van benne jónéhány hulla, bunyó és tréfa, némi szadizmus és naturalizmus, s persze világhírű színész. Mindezek – s ez a rendező arányérzékét dicséri – inkább csak fűszerezik a sztorit, csak annyit adagol belőlük, amennyi feltétlenül szükséges a bűnügyi történethez. Az ötletek, bár nem mindig eredetiek, szinte kivétel nélkül hatásosak. A párbeszédek néha laposak ugyan, ám többnyire szellemesek, ugyanakkor igen keserűek is. A figurák – köztük a zsarnok üzletember apa, aki kétségbeesetten nyomoztat elveszett, állapotos leánya után, de a leányzó sorsa egy csöppet sem érdekli; a nála levő kulcsfontosságú, leleplező iratok annál inkább – érdekesek. A főszerepet játszó Ugo Tognazzi nem pusztán nevével járul a filmhez, hanem szórakoztató játékával is. Röviden: az egész film mindvégig izgalmas és pergő. Csak éppen nem szabad komolyan venni. Egyetlen kockáját sem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 996 átlag: 5.38 |
|
|
|
|