KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Posta

Olvasói levél – Szerkesztői válasz

Rocco és fivérei

Nagy Istvánné

Kedves Filmvilág!

Érdekes Visconti-cikkükbe, az a gyanúm, tévedés csúszhatott. A Rocco és fivéreit – írják – „annak idején, húsz évvel ezelőtt több mint kétmillióan (!) látták hazánkban.” Még a figyelem-felkeltő felkiáltójel sem győz meg. Kétmillióan nem láthatták akkor. Igaz, utána még felújították, igaz, a televízió is játszotta. Ezt mind beszámítják? Vagy az tévesztette meg önöket, hogy két részes a film, s a filmforgalmazási statisztikák ilyenkor külön számítják az első és a második rész nézőit? Válaszukat várva, tisztelettel.

özv. Nagy Istvánné

Budapest

Tisztelt olvasónk!

A szóban forgó adatot – erősen lefelé kerekítve (!) – Nemeskürty István A filmművészet nagykorúsága című könyvéből kölcsönöztük.

A Rocco és fivérei bemutatója 1961 szeptemberében volt. Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy ez az az év az elmúlt negyedszázad mozitörténetében, amikor a legtöbb belépőjegyet váltották hazánkban.

A szerk.