|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMaverickTamás Amaryllis
Jó kibicként állíthatjuk, a Maverick alkotói ügyesen keverik a kártyát. A sikeres tévésorozat filmváltozatát nézve figyelmünk el nem lankad, a csattanók szellemesek, a szavakban és mozdulatokban természetesség és a profizmus megállapodottsága. Mel Gibson és Jodie Foster két múlt századi hamiskártyás maskarájában masírozik keresztül-kasul az életen. Vásári csepűrágók, modern lélekidézők egyszemélyben; az amerikai vadnyugat hőskorát és saját korábbi szerepeiket kedves-naiv öngúnnyal kifigurázó életművészek.
A kor, amelyben létezünk, másfajta próbatételek elé állít, s általában a hamiskártyásokból is kiveszni látszik a bűbáj, a betyárbecsület. Földönkívüliként álmélkodhatunk hát a szemfényvesztés minden csínját-bínját bűvészként alkalmazó, fényes ábrázatú Mel Gibsonon és a világszépre fotografált Jodie Fosteren, amint az apró süllyesztőkkel, duplafenekű varázsládikákkal, titokzatos útvesztőkkel teli sorsszínpadon – vaskos és merész húzásokkal – járnak túl a Teremtő eszén; hogy rossz és jó tréfákat kieszelve megkaparintsák mindazt, ami szép, kedves és vidám. A filmparódia tehát engedelmeskedik a kártyajáték legfőbb szabályának, miszerint egy megfelelő játszma elsőszámú ismérve, hogy abban mindent a kellemes és zavartalan szórakozás érdekében kell cselekedni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2184 átlag: 5.36 |
|
|
|
|