KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Farkas

Hungler Tímea

Az idei nyár amerikai sikerfilmjében a személyiségzavar különösen teliholdas éjszakákon tombol, és harapás útján terjed. Tömörebben: szedi áldozatait a farkasember! A kezdeti kockákon még férfiasan gyapjas Jack Nicholson – miután megmarja egy ronda szürke farkas – egyre szőrösebbé és ordasabbá válik.

Az evolúciós elbizonytalanodás nem csupán a külsején hagy nyomot, de a táplálkozási szokásaiban is. Az út a mogyorós kenyértől vezet egészen a hűtlen feleségig; közbülső állomásként megemlítendő még egy őzgida, valamint egy galeritag (ez utóbbi nem lehetett túlzott gasztronómiai élmény, mert csupán két ujját harapta le).

A farkas természetesen csak Piroska mellett érezheti magát teljes értékű (farkas)embernek. Michelle Pfeiffer emlékeztet is annyiban a mesebelire, hogy nagymamája (itt apukája) az erdő szélén lakik, múltja azonban már nem nélkülözi az ellen-idilli elemeket. Gyógyult narkomán, aki egy halott anya és egy öngyilkossá lett skizoid öcs emlékével él együtt. A változtatás igénye ennyi frusztráció után érthető; egy farkas mégiscsak szórakoztatóbb társaság!

A hosszú távú boldogság – köszönhetően annak, hogy a filmben tízpercenként holdtölte van – kivitelezhetetlen. A hullák és a megharapottak száma egyre nő, ami felettébb gyanússá válik a rendőrségnek; ki is szállnak. Ráadásul a darwini késztetés is fokozódik. Bármennyire proteintől dúsított hát Michelle Pfeiffer hajrengetege, Nicholsont már hívja a vadon szava…! Megy is, négykézláb bevágtat az erdőbe, bizonyításképpen: micsoda egy állat!

Kétségbeesni azonban nincs okunk; időközben a hősnőben szintén elharapódzott az állati DNS, nincs akadálya a heppiendnek.