|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégStadion akcióSchéry András
Nem tudok rájönni, mi vitte rá az animációs filmesként Oscar-díjjal is elismert Dušan Vukotićot, hogy játékfilmet rendezzen; Stadion akció című filmje láttán abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem az ellenállhatatlanul kikívánkozó egyéni mondanivaló.
Vukotić üzembiztos mesterségbeli tudással, a műfaj szabályait ismerve és tisztelve szabványos jugoszláv ellenállási filmet csinált, nem a „kalandos”, hanem az „igényes” fajtából; szerencséjére színészei elég jellegtelenek ahhoz, hogy ki ne lógjanak a nekik rendelt sémákból: van itt szegény sorsú, tisztaszemű s természetesen merész partizánakciót tervező gimnazista, jeges tekintetű és még jegesebb szívű usztasa, snájdig és persze gerinctelen tanár, hivatásának élő, tiszta emberségű és – mondanom se kell – meghurcolt tanár, félve, de mégiscsak a jó ügy mellé álló s hősként meghaló kisember s persze van egy egész gimnáziumi osztály, melynél nincs is hálásabb közeg a különféle típusok és magatartások repertóriumának szemléltetésére. Van továbbá diákszerelem, melyet kegyetlenül meggátol a faji és nemzetiségi gyűlölködés; s végül a nemrég még „felhőtlen diákéletüket” élő kamaszokban természetesen érvényesül a „magasabb erkölcsi elv”: felgyújtják az usztasák népmeggyőző akciójának színhelyéül szolgáló stadiont, amely az utolsó képeken roppant katartikusan lángol.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1175 átlag: 5.51 |
|
|
|
|