Láttuk még

Negyedik fázis

Hegedűs Tibor

A nemzetközi filmvilágban Saul Bass szaktekintélynek, specialistának számít: rábízzák bizonyos produkciók főcímének a megkomponálását, hogy – főleg rajzos, humoros, de mindig ötletes – megoldásaival megfelelően fölajzza a nézőt. Már olyan külföldi kritikákat is olvastam, hogy X filmet kizárólag Saul Bass bevezető képsorainak kedvéért érdemes megnézni, ha azok leperegtek, nyugodtan el lehet távozni a moziból...

A „blickfang” mestere most rendezőként mutatkozik be, nem épp a legsikeresebben. Afféle, újabban divatos katasztrófa-, vagy horror-scifi sztorit dolgozott fel, melynek lényege, hogy az emberiségnek állatok tömegével kell megküzdeniük, mint Hitchcocknál a Madarakban, Irwin Allennél a Méhrajban stb. A Negyedik fázis a brutális értelemben vett sokkolást alárendeli – legalábbis számos részében – a természettudományos filmek láttató módszerének (à la Kollányi, vagy Homoki-Nagy) sőt annak a rokonszenvesen utópisztikus ideának ad hangot, mely szerint az állatok   „nyelvének” megfejtésével, a velük való   kommunikálás megoldásával világunk értelmesebb és homogénebb lenne... Persze, itt nem szeretetreméltó delfinekről van szó, hanem egy különös, gondolkodni tudó, föltehetően valamilyen űrutazás során véletlenül Földünkre lehozott hangyafajtáról. A film utolsó részének (a hangyákat kiirtani akaró tudós megbüntetése, illetve fiatal kollégájának „befogadása” az állattársadalomba) megfejtése, magyarázata többféle lehet. Némelyek akár politikai parabolaként is értelmezhetik, ha megpróbálják magukban egységessé formálni ezt a – nézetünk szerint – jószándékú, de ügyetlen építkezésű hibridet.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49-50. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7735

Cikk értékelése:

szavazat: 1843 átlag: 5.5