|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCserebereKoltai Ágnes
Georgi Djulgerov neve a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Alkalom szüli a tolvajt című filmjéből ismerős az új bolgár film iránt érdeklődő közönség előtt. Újabb filmje, a Cserebere látszatra két érzelgős szerelmi história felelevenítése. Valójában néhány kusza kép a felszabadulás utáni Bulgária történelméből. Marja, a mai tizenéves fruska (aki a magyar néző számára érthetetlenül érettségi előtt már egy házasságot és egy válást tud maga mögött) személyes találkozót kér az ünnepelt költőtől, Dobrintól, azzal a hátsó szándékkal, hogy kiderítse: nem az apja-e? Hebrencs hősnőnk nem kevésbé hebrencs és heves édesanyja, Kátya ugyanis levelekkel ostromolta az ifjú frontharcos Dobrint, – akit a háború érlelt költővé, s ezt egy kecskerímekkel tűzdelt versben sietett is a világ tudtára adni – és a zavaros családi elbeszélés szerint a poéta egy gyermekkel (a mai Majával) ajándékozta meg az akkor még iskolás kislányt.
Djulgerov a kérdéses apaságot a múlt felidézésére használja fel – az államosítás, téeszesítés ott sem konfliktusmentes időszaka, a ma komikusnak tűnő hősi pátosz, ami az akkori művészetet jellemezte –, villan fel. Maján keresztül a jelent, az ifjúságot ábrázolja – a diktatórikus iskolát, tanárnőt, az egyéniség keresését, a disco bódító, uniformizáló jelenségét. Maja és Dobrin, meg Kátya és Dobrin szentimentális, ügyetlenül formált szerelmi viszonyán nehezen tör át a múlt és jelen képe. A rendező valódi szándéka – a töredezett korkép megrajzolása – nem is érvényesül. Érezhető ugyan némi irónia, távolságtartás, de a filmet sajnálatosan a szerelmi szál uralja.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1093 átlag: 5.42 |
|
|
|
|