|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA mi házunkNagy Gergely
Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan országban, ahol egy családi ház felépítése az átlagember mintegy húsz–ötven évi fizetésébe kerül, mekkora sikere lehet ennek az amerikai melo(meló-)drámának, amely a pozitív gondolkodásról szóló tanmesék egyszerűségével tálalja elénk a tanulságot: ha keményen dolgozol, sikerülni fog! A számos gyermekét egyedül nevelő anyát kirúgják a munkahelyéről, összepakolja a családot egy ócska autóba, és nekivág a 60-as évek eleji Államoknak, hogy az elszegényedett famíliának új otthont találjon. A ház lesz a minden, ha házam van, valaki vagyok; meg is találják az otthont, egyelőre még romos viskó egy falu szélén. A szorgos kezek szépen rendbehozzák, anya és gyermekei bérmunkát vállalnak egy Mr. Moon nevű koreai üvegház-tulajdonosnál, filléreiket félrerakják, túlóráznak, kiborulnak, összevesznek, kibékülnek és „kibekkelnek” Kathy Bates alakítása, a hős anya, annyira realista, hogy már szinte valószerűtlen. Ácsol, szegel, főz, szentenciákat fogalmaz. És áll a ház. A tetőn ócska fedél, a szigetelés újságpapír és karton, nem csoda hát, ha felröppen a vörös kakas, porig ég az otthon. De jön az „Isten a Gépből”, vagyis esetünkben a Népből; a pap, a szomszédok, a kollégák, Mr. Moon és mindenki, hogy újjáépítsék a család otthonát. Szól a refrén, az amerikai mítosz dicsérete: ilyen erős és igazságos a mi társadalmunk! Nem tudom, biztosan. A miénk gyenge és igazságtalan. A filmjeink viszont jobbak. Nem tudom… Remélem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1250 átlag: 5.52 |
|
|
|
|