|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
PostaOlvasói levélCronkite-kiigazításAvar János
Walter Cronkite küszöbön álló távozásáról közöl cikket a Filmvilág 80/7. számának Ollózó rovata. Ehhez kívánok néhány megjegyzést tűzni. Bizonyos megállapítások ugyanis vitathatók. Először is: Cronkite s CBS tévéhíradó hírmondója, s nem hírmagyarázója. Aprócska hiba? Korántsem: az amerikai televíziózás nagy öregét éppen az teszi „elnöki jelentőségű” társadalmi jelenséggé, hogy ő pusztán a híreket közli, s legfeljebb hangsúlyozással, megfelelő arckifejezéssel érzékelteti, mit tart ő a hallottakról. Természetesen az ő produkciója a tökélyre fejlesztett manipuláció, hiszen valóban az amerikai establishment érdekeit és értékítéletét képviseli a hírek tálalásával. De nem azért, mert valahonnan a monopóliumok magaslatairól ezt neki „előírják”. Walter Cronkite ugyanis a személyes meggyőződésének megfelelően válogatja és közli a híreket. Olyankor is, amikor elhallgat valamit, ami kellemetlen volna a CBS üzleti érdekei szempontjából. Végtére is ő ennek a tévétársaságnak az évi sok százezer dollárral javadalmazott sztárja, aki tehát személyesen is érdekelt az ügymenetben. Miért is ne volna Cronkite személyes véleménye többé-kevésbé azonos azzal, ami az establishment objektív érdeke? Hiszen ő is annak tagja, s hogy maga a megtestesült pártatlanság, az helyzetének és egzisztenciájának előfeltétele. Ettől sikeres, és őreá éppen ezért van szükség, hiszen ezért tud 6 mindenki másnál hatásosabban manipulálni. A cikk jellegzetes és elég gyakori szemléleti hibát tükröz: a nyugati társadalom főszereplőit. akik csak a szó filozófiai értelmében: „monopóliumok kiszolgálói” (és persze gyakran tulajdonosai...), torzító és veszélyes leegyszerűsítéssel holmi dróton rángatott bábuknak tünteti fel; e felfogás alapján azt hihetnők, hogy Cronkite-nak valami egészen más, a monopóliumok elől gondosan eltitkolt meggyőződése van, egyikőjük sem képes igazán azonosulni a saját rendszerével. Brecht egyik darabjában valaki kifakad, hogy a burzsoá bírák mind megvesztegethetőek. Mire kioktatják: szó sincs róla, annyira megvesztegethetetlenek, hogy a világ minden kincséért sem hajlandók igazságosan, vagyis a saját osztályszempontjaikat félretéve ítélni. Kapásból vágjuk rá a kérdésre: a lét meghatározza a tudatot, de valami furcsa módon nem vagyunk képesek beletörődni abba, hogy Walter Cronkite tudatát is meghatározza a léte, s nem rángatják (netán telefon-) dróton. Hogy ő nemcsak a cikkben említett esetben (elfordulván Johnson vietnami háborújától) fogalmazta meg a híradó teljes szövegét, hanem minden áldott este így teszi. Hiszen ha másfél évtizeden át gyakran tért volna el az establishment nagyjának érdekeitől és elképzeléseitől, akkor nem ő volna Amerika első számú tévészemélyisége. Cronkite 1965-ben, amikor először Járt Vietnamban, még helyeselte a háborút, amint az establishment is, 1988-ban az ő elfordulása lett valóban a figyelmeztetés Johnson számára. Miként Begin és Szádat sem azért adott éppen Cronkite-nak interjút, mert az utóbbi olyan ügyes, hanem mert az egyiptomi és az izraeli politikusok tudták: Amerika legnagyobb tévéjének, és rangelső tévésének érdemesebb interjút adni, mint másoknak, ugyancsak jellegzetes, és az előbbivel rokon szemléleti torzulást Jelez a megállapítás: Cronkite és Dan Rather (nem mint – nyilván a kettős fordítás okán – a cikkben szereplő Dan Baser) helycseréjének „igazi oka” valahol az afganisztáni válságra való reagálási kényszerben volna fellelhető. Ez már csak időben sem „stimmel”, s még kevésbé a lényeget tekintve. A CBS számára nagy kockázat Cronkite utódját megtalálni, biztosra vehetjük, hogy előtte alapos „terepfelmérést” végeztek, végtére is a híradó további sikere vagy kudarca csakis dollármilliókban mérhető. Jellemző módon nem Cronkite eddigi, őt évente három hónapon át helyettesítő „epigonjában” vélték meglelni az utódot, hanem a modernebb megjelenésű, pergő beszédű (de tisztán artikuláló) Dan Ratherben, vagyis valaki „másban”. S az utóbbi azért ment Afganisztánba, hogy „megcsinálják” az image-ét a váltás időpontjáig, s korántsem azért lép Cronkite helyére, mivelhogy Afganisztánban járt...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1117 átlag: 5.4 |
|
|
|
|