|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzerelmi vallomásVeress József
Ilja Averbah nevét a Monológ tette ismertté.
A Szerelmi vallomás – legalábbis a témát illetően – testvérfilmje lehetne a Monológnak. Megint tipikus intellektuel a főszereplő s újra ugyanaz a tét, ugyanazok a gondok: hogyan igazodjon el a történelmi útvesztők között az értelmiségi hős, aki saját sorsa hajóját is eléggé nehezen kormányozza?
A forgatókönyv alapjául Jevgenyij Gabrilovics visszaemlékezése szolgált. Beleolvastam a könyvbe: okos és szellemes vallomás, pontos és hiteles tükör korunkról – századunkról – és az iránytű keresésének fontosságáról. Ugyanezzel a szellemi izgalommal a Szerelmi vallomás – sajnos – nem szolgál. A történetet – Filippok és felesége, Zina „love story-ját” – Averbah kissé komótosan adja elő, s éppen azokat a jeleneteket, melyek kulcsfontosságúak, nem képes igazán életteli atmoszférával megtölteni. Például a Fekete-tengeri intermezzót vagy a Gladisevvel folytatott hosszú beszélgetést. Kissé ódivatú Filippok rajongása is. Nem azért, mert vállalja a szerelmet, hanem a csöpögős frazeológia miatt. Íme, a férj vallomása alkonyatkor: „Az élet bonyolult, de mi együtt éltünk át mindent. Beszélgettünk, örültünk, és soha semmivel sem vétkeztünk a becsületünk ellen.”
Filippok – a tollforgató – nem különleges személyiség, egyvalamiben azonban következetes (s ez a magatartás tiszteletet parancsoló): soha nem akar kibújni a bőréből. Maga a rendező így értelmezi a figura cselekvési pályáját: „Képes volt arra, hogy a saját életét élje le. Saját életünket leélni nem is olyan könnyű.” Szeszélyesebb és szertelenebb az imádott Múzsa karaktere, de hát az emóciókat – mint köztudomású – nem a ráció kormányozza.
Végső soron érdekes epizódok váltakoznak a Szerelmi vallomásban melodramatikus elemekkel. Előbbiből több kellene, utóbbiból kevesebbel is megelégednénk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1666 átlag: 5.45 |
|
|
|
|