|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNagyivókKoltai Ágnes
Szép dolog a hagyománytisztelet, de nagy teher annak, aki tudomást sem akar erről venni. Kvirikadzénak mindössze erre a lapos gondolatra tellett filmjében.
Egy régi grúz hagyomány szerint az esküvőt, keresztelőt, temetést követő nagy lakomán a hivatásos szónok, a tamadán mondja a köszöntőket, tósztokat. E kiváltságos funkciót csak az nyerheti el, aki egy hatalmas ivókürt tartalmát egyszerre le tudja hörpinteni. A Nagyivók ezt a kétségtelenül bizarr népi hagyományt akarja megfricskázni a modern ember eszmei magaslatáról. Nevetségessé próbálja tenni azokat az embereket, akik megrekedtek ilyen ősi csacskaságoknál, pedig az olyan kisvárosokban is, mint Anara, eljutott már a modern világ meteorológiai rakéták képében.
De a rendezőnek nincs se humora, se fantáziája; az ugyanis nem különösebben szórakoztató, hogy az egyik küzdő sokéves alkoholkúra következményeként hallucinál, és medvét lát a házigazdákban, akiket heves golyózáporral ostromol, s az sem mulattatóbb, hogy a másik ijedtében három hónapra elalszik. Az ivókürt elnyeréséért folytatott (nemtelen) küzdelem rendkívül unalmas, így nem is terjeszti kellő mértékben a „kultúrember” fölényét. Ettől a filmtől ugyan nem robban fel a hagyományok erős vára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 839 átlag: 5.51 |
|
|
|
|