|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA repülő madár árnyékaLoránd Gábor
Egy nehéz időket megélt veterán elvtárs és felesége erős rosszallással összenéz, mert ugyan nem trágár, de kissé „csúnya” szót hall.
Lássuk az előzményeket. Jana, ifjú leány (ami szó kiejtője) barátjával motorozott, buktak, a fiú meghalt. A lány eljön a szülőkhöz, és az anya unszolására néhány hetet náluk tölt, együtt felejteni. Lassan beilleszkedik a családba, a hangulat is javulni kezd. Az apával azonban Jana sehogy sem tud jó viszonyt kialakítani. Erről ők ketten tehetnek a legkevésbé, sokkal inkább a rendező, aki abból indult ki, hogy ahol nemzedékek vannak, ott bizonyára nemzedéki ellentétek is. Épp ezért a papa kezdettől utálja a lányt. (Ez csak logikus, hiszen ő volt kedvenc fia utolsó szerelme.) Ennek jegyében goromba, undok és bizalmatlan. Hogy teljes legyen a kép, Jana sem viselkedik normálisan (tegyük hozzá, ezt egyikőjüknél sem fájdalmuk indokolja); néha sír, de főleg vihog – hála a túladagolt szinkronnak, hangosabban is a kelleténél –, ha pedig nem teszi mindezt, úgy az a bűne, hogy farmert visel és mond egy „csúnyát”. Ekképp tombol a nemzedéki ellentét, amely még akkor is kiagyalt, ha figyelembe vesszük, hogy veteránunk kisvárosi, Jana pedig „modern” prágai. Sajnálatos, és úgy vélem indokolatlan a „régiek” ilyen ábrázolása, mint ahogy az sem biztos, hogy a fiatalok is csak annyit tudnak saját vágyaikról, hogy „megfoghatatlanok, mint a repülő madár árnyéka”. (Ők mondták.) A kérdés legalábbis bonyolultabb.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1190 átlag: 5.48 |
|
|
|
|