|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTörvénytelen törvényLoránd Gábor
Számos professzor működött közre szaktanácsadóként Sztajkov történelmi filmjében. Nem tudom, érdemes volt-e drága idejüket erre vesztegetni. A film, amely a 20-as évek közepén Bulgáriában működő fasiszta Cankov-diktatúra áldozatainak kíván emléket állítani, két és fél órán keresztül a következő motívumokat ismételgeti, ritka és rövid szünetekkel: kommunista képviselő megy az utcán, rossz arcú bérgyilkos tízszer belelő. Kommunista képviselő a börtönben, rossz arcú pribék megfojtja; ellenállók sietnek illegális találkozóra, elfogják és agyonverik őket; ártatlan leánykát erőszakolnak meg a katonák; tiprás, akasztás, lelki gyötrés – majd mindez kezdődik elölről. Félreértés ne essék, valóban megtörtént és tragikus eseményeket idéz fel a film. De olyan egysíkúan, oly lapos, közhelyes dramaturgiával, hogy a monotonul ismétlődő borzalmak sivár unalomba fúlnak. A kommunista mozgalomról, lényegéről semmit sem árulnak el a nézőnek – a vezetők néhány minden eredetiséget nélkülöző, absztraktul ható kötelességszerűen „tálalt” politikai elveken rágódó vitájába nyerünk csak bepillantást. A fasizmus alatt sínylődő nép mindennemű reakciója rejtve marad (érezték is ezt a rendezők, úgy hogy bevágtak egy körülbelül 15 másodperces snittet, amelyben az egyik vezető munkásnőkkel látható egy gyár kapujában...). Szóval, a jó szándék kevés.. Mielőtt elfelejtem: a filmből megtudhatjuk, hogyan kell jóformán karcolás nélkül megúszni, ha egy székesegyház kupolája harminc méterről a fejünkre szakad.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 949 átlag: 5.61 |
|
|
|
|