|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBonbon, a kutyaVajda Judit
Ne tévesszen meg senkit a bájos cím: a Bonbon, a kutya nem kiskutyás ifjúsági film a Bogáncs vagy a Lassie hazatér nyomdokain. A címszereplő ugyanis argentin dog, egy igazi harci eb. Kis unokahúgunk érdeklődése helyett tehát egy egészen más célcsoportnak készült a film – ám ez nem a kutyatenyésztőké vagy a kutyaviadalok közönségéé, hanem az egyszerű, kisrealista filmek kedvelőié.
Carlos Sorin műve sokáig nem csak a címével téveszt meg: a főhős, Juan Villegas (akit nem mellesleg Juan Villegas játszik) állástalan szerelő, kézzel faragott kések árusításával próbálja fenntartani magát – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Elkeseredésében még egy állásközvetítőt is felkeres; a film azonban ezután nem a társadalmi drámák vonalát követi, hanem egészen más útra tér. Hősünk egy kisszerű, de kedves kalandját meséli el, melyet a fent említett ebnek köszönhet. A férfi egy tenyésztő özvegyétől kapja ajándékba a törzskönyvezett, fajtatiszta állatot. Amikor a sors összehozza egy kutyaszakértővel, úgy tűnik, az álmok és lehetőségek kapuja tárul fel előtte, és nagy elánnal veti bele magát a kutyakiállítások világába.
A kamera imbolygó mozgása azonban éppen annyira bizonytalan, mint hősünk, aki itt áll 52 évesen, munka nélkül, egy ronda nagy kutyával, és nem tudja még, mi lesz vele. Ezt egyébként a néző sem fogja megtudni: apró álmok és még apróbb győzelmek – mindössze ennyit látunk, és ez bőven elég.
A Bonbon, a kutya újabb darab azon remek dokumentarista játékfilmek (A pityergő teve története, Zuhanás a csöndbe) sorában, melyek az utóbbi időben érkeztek hozzánk. Újabb kisrealista munka, ahol ezúttal az argentin valóság egy darabjával szembesülhetünk – és végül még egy soványka kis happy endet is kapunk.
Bonbon, a kutya
El perro – argentin-spanyol, 2004. Rendezte: Carlos Sorin. Írta: Santiago Calori, Salvador Roselli, Carlos Sorin. Kép: Hugo Colace. Zene: Nicolas Sorin. Szereplők: Juan Villegas (Juan „Coco” Villegas), Walter Donado (Walter), Rosa Valsecchi (Susana), Mariela Diaz (Coco lánya), Claudina Fazzini (Claudina), Micol Estévez (Graciela). Gyártó: Romikin – Guacamole. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 97 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 961 átlag: 5.5 |
|
|
|
|