|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBárhol, bármit, bármikor…Takács Ferenc
Egy leszbikus fekete soul-énekesnő, egy AIDS-es fehér ingatlanügynöknő és egy terhes, hiper (ol) szőke és (önvédelemből) gyilkos maca road movie-ját látjuk. Mindhárman a nagy amerikai receptnek engedelmeskedve hagyják ott a helyet, ahol eddig éltek: ha kudarcot vallottál, ha bajba kerültél, szedd a sátorfád, indulj el, próbálj valahol máshol szerencsét. El is indulnak, külön-külön, majd hamarosan együtt, s el is jutnak az Arizona-beli Tucsonba, ahol a szeretet és a nőszolidaritás segítségével megtalálják egymásban azt a támaszt, amelyet eddig hiányoltak; életük rendbe jön (az ingatlanügynöknő rendben meghal).
Hatásos (és jó színészi munkával garantált) intim kisrealizmus keveredik történetükben a „komoly mondanivalójú” amerikai film pszichológiai fél-kliséivel és rendes adag érzelgősséggel. Nemigen találunk benne semmi olyasmit, amit eddig ne láttunk volna amerikai filmen az elmúlt húsz évben, s reménytelen lenne felsorolni azokat a filmeket, amelyekre a jelen műalkotás hasonlít. (Öt könnyű darab, Alice már nem lakik itt…) Keverékét azonban ízléssel, önmérséklettel és jószándékkal tálalja fel, valamelyest persze a „politikai korrektség” jegyében: semmi sem hiányzik belőle, amiről ma Amerikában filmen komolyan beszélni ildomos, sőt kötelező.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1344 átlag: 5.65 |
|
|
|
|